Már a leleplezés óta vártam ezt a filmet, főleg, miután megtudtam, hogy egyik kedvenc színészem Patrick Wilson éppen Halle Berry társaságában a NASA-nál elismert és profi űrhajósokat alakítanak. Roland Emmerich rendező úr legújabb próbálkozásában a világégés/kataklizma nem is jöhetett volna hamarabb, hiszen a Moonfall-lal próbálta újra megteremteni azt a sci-fi/katasztrófafilmes klasszikus műfaját, amelyet olyan filmekben varázsolt elő, mint a Függetlenség napja, a 2012 és a Holnapután. Teljes mértékben működtek a dolgok, és más világban is éltünk. Ma már következő generációt léptünk, éppen ezért teljesen másak lettek az elvárások is. A Moonfall sok olyan grandiózus elemet tartalmaz, mint az előző filmjeiben láthattunk, és úgy néz ki, mint egy leendő blockbuster film lenne a Lionsgate égisze alatt, de fájdalmasan kevésnek bizonyul a komolytalan kivitelezésben, melyet elég sok felesleges jelenettel is tovább gondolnak az amúgy is hosszú film során. A film ráadásul tele van "csak" félig működő humorral, és emiatt az ember azt gondolná, hogy talán Disney filmre ült be, vagy ült le, hiszen már jóval a mozis premier után vagyunk. Következzen a spoileres kritika. A streaming platformok egyikén sem lehet megtekinteni egyelőre a Moonfall-t.
A prológusban megismerkedhetünk a két főszereplővel, Jo (Halle Berry) és Brian nevű (Patrick Wilson, aki a Midway után újra együtt dolgozik a rendezővel) űrhajósokkal, akiket először a Toto "Africa" című dalának szövegén viccelődve láthatunk meló alatt, éppen egy NASA-javító küldetésen. Amikor a "I bless the rains down in Africa" (Áldom az esőt Afrikában - Halle Berry ezt ki is emeli a film során) mondatot vitatják, egy titokzatos raj, hát egy izé "csápokkal" és "karmokkal" felszerelkezve, valami megtámadja az űrhajójukat, melynek következtében elveszítik a legénység harmadik tagját. A NASA felülvizsgálja az esetet, és 10 évvel később az eseményért felelőssé tették Briant, szégyenszemre kirúgják főhősünket a jól menő állsásából, míg Jo ez idő alatt felemelkedett a NASA ranglétráján, hiszen az igazgató szerepét játszhatta Halle Berry teljesen a film végéig. Igen, a fekete szépség túléli a mesterséges kataklizmát. Briannek ez idő alatt magánéleti problémái is vannak; egykori felesége (Carolina Bartczak) most újra férjhez ment egy simlis üzletemberhez (Michael Peña), tizenéves fiát, Sonnyt (Charlie Plummer) pedig drogügyek miatt letartóztatják. Amikor Brian megjelenik a fia ügyében a tárgyalóteremben, hogy támogatást nyújtson, csak azt éri el, hogy elidegeníti a bírót, és tovább rontja Sonny helyzetét. Időközben KC Houseman (John Bradley, Trónok harcából sokaknak ismerős lehet az arca) karaktere rájön, hogy a Hold el fogja hagyni a pályáját rövid időn belül. A blogírónak, - aki számos csillagászati dolgokkal is foglalkozik, - a jelentéseit nem hiszik el a NASA szakemberei, ezért kénytelen kihasználni a közösségi médiát, ahol elreppenti a rossz hírt világszerte. A csiripelés hatására a föld népei elkezdenek fosztogatni, tudván, hogy utolsó órájukat töltik a Földön. KC szerint egy mesterséges bolygó, vagyis egy "megastruktúra" a Hold, amelyet az idegenek építettek a Föld mellé. Szerinte egy törpe óriást tartanak "fogva" abban a szerkezetben. Később azonban kiderül, hogy a Holdat éppen a mi elődeink, ugyanúgy az emberek építették, amikor a saját általuk létrehozott mesterséges intelligencia fellázadt ellenük. Az MI-k tehát fellázadtak alkotóik ellen, és galaktikus háborúba kezdtek ellenük, amelyet sajnos elveszítettek a emberek. Ezek a csápfaló AI -k/MI-k pedig felkutatták az utolsó létezésüknek a tervét, amelynek alapjai a mi naprendszerünkben helyezkedett el, ami nem más, mint a Hold. Történetünk körülbelül erről szól, hőseinknek a cél ezúttal a Hold és a Föld megmentése lesz.
Ha mindez kicsit soknak tűnik a cselekmény részleteit tekintve, amit Roland Emmerich Harald Kloserrel és Spenser Cohennel közösen írtak meg, nagyon sok olyan felesleges karaktert és eseményt dobnak be a fő száll mellé, hogy a kétórás film sokkal hosszabbnak tűnjön, mint valójában.
A forgatókönyvnek még vannak hibái, ugye Brian és Jo belevág a világmegmentő programba, és egyesítik erőiket, hogy megakadályozzák a szerencsétlenséget. Jo-t hirtelen a NASA vezetőjévé emelik, ami lehetővé teszi számára, hogy azonnali parancsot adjon ki űrhajójuk felett, és bolygómentő küldetésre tudjon indulni Briannel és K.C.-vel. Utóbbi reméli, hogy büszkévé teheti demenciában szenvedő édesanyját, annak ellenére, hogy ideges az űrutazástól, mert IBS-ben, valami bélproblémás betegségben szenved, ráadásul még picit túlsúlyos is. Természetesen nem elég gyorsak ahhoz, hogy megakadályozzák a folyamatot. A Hold, amely a jelek szerint "megastruktúrává" vált, gravitációs pusztításba kezd: árvizek, földrengések és hasonlók sorozatát okozva a földön.
Eközben a film - nyilvánvalóan azon az elméleten alapulva, hogy egy egyszerű űrmisszió, amelynek célja a bolygó megmentése, nem nyújt elegendő izgalmat - több felesleges mellékszálat dob be Sonnyval, aki Jo imádnivaló kisfiával (Zayn Maloney) és a fiú dadájával (Wenwen Yu) a havas és hófödte Coloradóban száguldoznak a túlélés érdekében, később pedig útközben erőszakos és végletekig akaratos bűnözőkkel találkoznak - újra és újra. Nap mint nap, mint nap. Ezeknél a jeleneteknél én éreztem magam kényelmetlenül. Ezek a snittek minek kellettek most ide? Ez egy Halálos iramban film szeretne lenni? Mondjuk a látvány ennek ellenére kellemes volt, de erősen érződtek az akciójeleneteken hogy CGI-sek egytől egyig. Szerencsére a Hold okozta katasztrófák tömkelegei jobban meg lettek csinálva a számítógépen, de azoktól sem tudtam leesni a székről.
Mire a történet elérkezik a végkifejlethez, - amely sokkal inkább hasonlít egy Mass Effect vagy Star Trek agymenésre - egy földönkívüli szerű mesterséges AI jóindulatú változatuk képesek a belső gondolatainkat irányítani hőseinknek. Ennek a "fícsörnek" hála, "ezek" érthető nyelven elmondhatták, hogy alakult ki a galaktikus háború az ember és a saját által megalkotott MI-k között. Itt azt mondtam magamban, lelőtték a Mass Effect film lényegét, kb. mindent el mondtak ezen jelenet során, amit lehetett. Mert bizony ez egy Mass Effect alternatív befejezés is lehetne ám! Még flahsback is volt erről a régi emberi civilizáció bemutatásáról, ez a rész totál tetszett. Nagyon sci-fivé tették ezzel a mellékszállal a film történetét. Plusz csillag az értékelésnél! Lehet egyáltalán nem illett az alap történetbe, de számomra kifejezetten tetszett.
Halle Berry mintha ott sem lett volna a forgatáson, úgy sétál végig az eseményeken, mintha csak azon gondolkodna, hogy miért is van itt. Halovány. Persze, nem hibáztathatjuk, tekintve, hogy olyan sorokat kap, mint "Minden, amit az univerzum természetéről tudni véltünk, kukázhatjuk". Wilson és Bradley legalább némi meggyőződéssel hozzák az alakítást, bár többnyire közepesek benne. A tekintélyt diktáló Donald Sutherland pedig felbukkan egy cameóban, aki elböfögött néhány mondatot az MI-k létezéséről, és az első Holdutazásról is.
A kameramant, vagyis a fényképezést dicséret illeti, szerintem ez az egy elem menti meg a filmet a szartengertől, és attól, hogy ne 5 csillagot adjunk a filmre. Szépen és ügyesen játszik a színekkel, jól kezeli a kameralencséket a földi és űr jeleneteknél egyaránt.
Összességében egy rémesen átlagos filmről van szó, ami mentségünkre nem szalad zsákutcába a kezdetleges UFO témájával kapcsolatosan, mert végülis ezek az MI-ket az akkori ember társaink hozták létre. Ebből a koncepcióból bőven lehetne saját, akár spin-off filmeket is rendezni, és nagyjából kapnánk egy Mass Effect szerű projektet a Moonfall végső, sokkoló történései alapján. Az hatalmas pont a filmnek, hogy végre nem igazi UFÓ által építették be a Holdat, hanem a mi őseink..
Streamingstar: 6 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése