Nincs is jobb időszak, mint az év vége, amikor a család összegyűl szerettei körében, hogy a karácsonyt díszítésekkel, énekkel és ünnepi filmekkel köszöntsék. Minden alkalommal, amikor beköszönt ez a csodálatos ünnepi időszak, a közösségi médiában viták zengenek arról, hogy mely filmek minősülnek igazi, hamisítatlan karácsonyi filmnek, vagy melyek nem, és minden nézőnek megvan a saját véleménye ezekről az alkotásokról, még neked is, kedves olvasó. Karácsonyi film-e az, ha a cselekmény pusztán december végén játszódik, vagy az ünnepek díszítő elemeinek a cselekmény szerves részét kell képezniük? Függetlenül az olyan filmek érdemeitől, mint a Fekete karácsony, a Die Hard vagy a Vasember 3 (itt volt egy jelenet, amikor Tony Stark lezuhan a karácsony körül, egy hófödte éjszaka alatt - elolvadtam attól a mesés látványtól, ezt muszáj volt kiemelnem!), ezeknek a filmeknek az eseményei nem teljesen a karácsonyi ünnepek körül forognak, szemben az ünnepek rendhagyó újra értelmezésével.
A Universal Pictures egy újfajta és merész karácsonyi filmet dobott piacra, amelyben David Harbour (akit leginkább a Netflix Stranger Things című sorozatban Hopper szerepéről ismerhetünk) a Mikulás "barbár" változatát alakítja, aki legtöbbször piás kedvében van, a tejet sokszor alkoholos italra cseréli le, és bárokban folyamatosan csak fecseg és panaszkodik a pultosnak vagy pedig a beöltözött többi télapónak, hogy a mai gyerekek mennyire követelődzőek lettek. Miután több mint egy évezreden át azon dolgozott, hogy örömet okozzon a jól nevelt gyerekeknek, a Mikulásnak abból is elege lett, hogy az emberek mohóvá és elkényeztetetté váltak, évről évre többet követelnek, és a karácsonyt pusztán kereskedelmi, marketinges ünneppé változtatták. Ezek alapján nem csodáljuk, hogy a Violent Night Télapó verziója egy átkozódó alkoholista, aki az ajándékok kézbesítése közben szüneteket tart, hogy lazíthasson. Amikor pedig ellátogat a Lightstone rezidenciára, ahol Gertrude (Beverly D'Angelo) vendégül látja lányát, Alvát (Edi Patterson), fiát, Jasont (Alex Hassell) és közvetlen családtagjaikat, heves meglepetés éri, hiszen nem elég, hogy rablás alatt tartják a hatalmas birtokot, de még le is bukott. Egy csapat zsoldos, "Mr. Scrooge" (John Leguizamo) vezetésével betörtek a Lightstone birtokra, és 300 millió dollárt akarnak szerezni a széfből. A Mikulás úgy dönt, hogy karácsonyi varázslatával segít a fiatal Trudynak (Leah Brady), egy őszintén jó és nagyon aranyos gyereknek, aki még mindig hisz abban, hogy a karácsonynak a szeretetről kellene szólnia. Így az Erőszakos éjszaka gyorsan egy olyan akciófilmmé válik, amely a Die Hard-ból és a Reszkessetek betörőkből táplálkozik, emiatt a Mikulás pedig egyenként vadássza le a bűnözőket, és rendkívüli előítéletességgel szabadul meg tőlük. Ajjajj...
A Vérapó tényleg véres, és állja a sarat a címéhez méltóan, hiszen kreatív módokat ad Harbournak a bűnözők elintézésére. A filmben tucatnyi haláleset van, sokszor karácsonyi témájú tárgyakat használnak fegyverként. Az eredmény pedig olyan hátborzongató, hogy aki megnézi a filmet, kétszer is meggondolja, mit használ dekorációként a közelgő idei ünnepen. Az is segít a frissességben, hogy a Mikulás varázserőjét is jól kamatoztatják, és olyan eszközöket adnak neki, amelyekkel nehézfegyveres banditák ellen harcolhat. Plusz poén, ami nagyon tetszett, hogy a bűnözők ünnepi témájú kódneveket (pl. Mézeskalács) használnak, a gonosztevő pedig nem más, mint a fentebb már említett Mr. Scrooge, akit John Leguizamo zseniálisan alakít. És igen, Mr. Scrooge-nak olyan háttértörténete van, ami miatt igazán gyűlölheti a karácsonyt, de a történet szempontjából nem nagyon foglalkoztak ezzel a háttérsztorival. Az eredmény egy fergeteges macska-egér játék, amely mindig dicsőséges brutalitással végződik - mármint Vérapó számára. A film legnagyobb erőssége, Wirkola tudja, hogyan fedezze fel minden egyes abszurd halálesetet. Tommy Wirkola rendező irányítja a Die Hard és a Home Alone emlékezetes mixeit Pat Casey és Josh Miller forgatókönyvéből. A thriller és az akció-vígjáték között szépen egyensúlyozó filmben Harbour egy kalapáccsal, valami Kobaktörővel szabadul rá az egész házi betörőkre. A film kegyetlen akciójeleneteket és hátborzongató testrészes horrorelemeket tartalmaz, ennek ellenére véresen jól szórakoztató is egyben.
Bár az Erőszakos éjszaka alapvetően egy sötét vígjáték, meglepő lehet, hogy a filmben sok szív is van. A Télapó egy felújított eredettörténetet kap, amely megmagyarázza, hogyan tudja könnyedén elintézni a rosszfiúkat, miközben a film egyfajta megváltás-történetté is válik a vikinges vonal bevezetése miatt. Aztán ott van a Mikulás és Trudy között kialakuló kötelék, aki segít az öregnek újra felfedezni, miről is szól a karácsony. Az olyan klasszikusokból merítve, mint A Grincs és a Csoda a 34. utcában, a Vérapó a sok vérontás közepette mégiscsak mond valamit a karácsony szelleméről. És bár ez a megközelítés összességében működhet, a film ritmusát is lehúzza, miközben néha felszínesen hangzik.
Harbour már a film első pillanataitól kezdve bizonyítja, hogy megvan benne az, ami ahhoz kell, hogy teljes mértékben megtestesítse a Mikulást. Ahogy azt már korábbi próbálkozásaiban is láthattuk, a színész olyan melegséget, bájt és karizmát hoz magával, amely könnyedén eladja önmagát, mennyire gondoskodó tud lenni. Bár Harbour számára könnyű lett volna teljesen belehajolni a világról lemondott Mikulás csüggedt és furcsa elemeibe, mind neki, mind a forgatókönyvnek sikerül a furcsaság és a finomság megfelelő keverékével átadni azt az elképzelést, hogy ez a Mikulás a végét járja, de nem tud teljesen lemondani a karácsonyi varázsról sem. Egy maroknyi szórakoztató színész támogatja, hiszen John Leguizamo karikatúraszerű fenyegetést visz ebbe a remek helyi kalandba, míg Edi Patterson szinte minden egyes párbeszédével az egész film legviccesebb sorait adja elő. Ami miatt a film még igazán működik a furcsa koncepció ellenére, mégis sikerül meglepően sok ünnepi vidámságot belevinniük a készítőknek. A fiatal Trudy (Leah Brady) is segít feldolgozni a lesérült, befásult és bántott Télapót az ünnepek érzelmesebb részeiben, hiszen a belé vetett hite az, ami segít felemelni őt, amikor - képletesen és nyíltan is - összetörik. Harbour alakítása mindenképpen fenséges. Vicces, fenyegető, és a harci jelenetekben is ütős. A film szíve és lelke a Mikulás és ez a Trudy nevű gyerek (Leah Brady) kapcsolata, és az ő jeleneteik rengeteg aranyos mókát kínálnak.
Szerencsére, amikor a film már kezd túlságosan cukormázassá válni, a Vérapó beváltja a jussát, és egy véres és brutális verekedésbe torkollik a kommandós betolakodókkal szemben, és itt már egészen elszabadul északi viking módjára Harbour Télapója. A füzértől kezdve a cukornádakon át a díszekig, nem meglepő, hogy a Senki című film és a Bullet Train című film mögött álló csapatnak sikerült a nézőket a magasan oktánszámon pörgő erőszak intenzitásával lázban tartani.
A visszafogottságról szólva megkönnyebbülésként hat, hogy bár rengeteg lehetőség adódott olyan nyelvi szóviccekre, amelyek nyilvánvaló csattanók lennének (gondoljunk csak a "szar vashibára" és hasonlókra), a forgatókönyv takarékosan és ügyesen használja az ilyen szófordulatokat, annak érdekébe, hogy elkerülje a hatástalan jelzőszót. Hasonlóképpen, mivel az ünnepi zenék hatalmas tárházából lehetett választani, a rendező ismerős és kevésbé ismert számokat választott, hogy hangulatosan felpezsdítse az élményt. A Vérapó véres mészárlást kínál minden fordulóban, és nem a gyenge szívűeknek való. De az akciófilm-függőknek és azoknak, akiknek van gyomruk egy rakás vérhez, ez a tökéletes moziélmény nekik. Ami ezt a filmet kiemeli az akcióműfaj többi alkotásától, az nem a vidám főszereplő, hanem a gyilkosságok kreativitása és brutalitása. A film végi házikós leszámolós jelenete pedig egy az egyben a Die Hard 2 juttatták eszembe.
Ez a film ötletes, miközben ragaszkodik az ismert és szeretett összetevőkhöz. Ebben a filmben vannak kifejezett utalások az a már általam lehet már többször említett Reszkessetek betörőkre, vagy John Wickre és úgy érzem, mintha egy felnőtt-besorolású változat lenne ez a verzió. Éppen emiatt, amikből táplálkozik a film. Bár a sztori néha sok mellékszállal és karakterrel zsonglőrködik, a film továbbra is tudatában marad annak, hogy mi is akar lenni. A Pat Casey és Josh Miller (Sonic the Hedgehog) forgatókönyve kegyetlenül hatékony a tempóját tekintve, mert gyorsan eljut a remek dolgokhoz, illetve rengeteg hasra vágós nevetést kínál. Fontos megjegyeznünk, hogy a Vérapó egyáltalán nem hasonlít az átlagos karácsonyi filmekre. Wirkola filmje olyan erőszakkal és ellenséges családi dinamikával büszkélkedhet, amilyet a közönség már régen nem látott. A Nobody és a John Wick című filmek producereinek karácsonyi filmje látványos akciójeleneteket tartalmaz, remek kameramunkával és koreográfiával megfűszerezve azokat. A legjobb karácsonyi bolondozás, a megfelelő mennyiségű elcsépelt egysorossal.
Azért a Vérapót nem lehet kihagyni. Egy akció, amely egy kicsit sem fogja vissza magát, ez az a film, amiről senki sem tudta, hogy kell neki, de most már az a film, amire szükségünk van. Egy karácsonyi film a korszaknak, amely minden évben akár ismétlésben játszódhat, mint az új kultikus klasszikusok, megnézzük. Bár nem mindenkinek fog tetszeni, ennek az őrült, akciódús karácsonyi filmnek a tempója, de elég ahhoz, hogy az emberek mindenhol összejöjjenek, és egy csésze tojáslikőr, pár süti és egy csomó tej mellett, hogy a pillanatnak éljenek. A mega erőszak és a szentimentális karácsonyi üzenetek keveréke által okozta egyenetlen ritmusa ellenére a Vérapó még mindig egy szilárd betonbiztos ünnepi kikapcsolódás, amely potenciálisan képes egy új franchise-t létrehozni. Könnyen elképzelhető, hogy a Vérapó rendszeres karácsonyi filmek közé kerül Hollywoodban, hiszen érkezik a folytatás 2023 decemberében, és még az is lehet, hogy Mr. Scrooge visszatér. Bruhahaha!
Streamingstar: 8 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése