Edward Bazalgette rendező "Az utolsó királyság" című, nagyrészt a mai Angliában játszódó, még azelőtt készült történelmi eposza, hogy azt hivatalosan Angliának hívták volna - és évszázadokkal azelőtt, hogy Nagy-Britannia még I. Jakab angol király szemében megcsillant volna. De szaladjunk már ennyire előre a történelmi vonalon.
A "Seven Kings Must Die" című filmje Bernard Cornwell "Saxon Tales" című regényein alapuló Netfix drámasorozat, amely a "The Last Kingdom" eseményeit dolgozza fel. A film / sorozat a "Trónok harca"-ként játszódik, hasonlóságot képez a korábbi Vikings szériával is, természetesen több történelmi hűséggel és ihlettel és még kevesebb sárkánnyal. A Last Kingdom több kisebb királyságra, köztük Northumbria-ra, Mercia-ra, Kelet-Angliára és Wessex-re helyezi a politikai és hatalmi egyensúlyt, úgy, hogy mindeközben Uhtred, Bebbanburg ura központi szerepet játszik a keresztény állam létrehozásában, sőt minden tette arra utal, hogy ennek a szász származású, ám dán neveltetésű titokzatos harcosnak köszönhető a korabeli középkori keresztény angol királyság alapjainak letétele. A sorozat és a film lényege Alfréd király álmának megvalósítása, ugyanis a legnagyobb terve az volt, hogy az összes angolszász királyságot egy hatalmas országgá kovácsolja, Anglia néven.
A nagyszerű kánon hőse Uhtred (Alexander Dreymon), egy fiatal szász, akit dánok nevelték fel, miután egy északi támadás kiirtotta családja nagy részét, ahogy teltek az évek, Wessexbe költözött és kényszerhűséget fogadott Alfrédnak. Ez a háttértörténet nem igazán szükséges ahhoz, hogy az újonnan érkezők megértsék, hogy Uhtred egy nagyon jó és tisztaszívű ember, aki a béke nevében szívesen tiszteletben tartja a vallási és kulturális különbségeket, miközben ő az északi isteneket imádja, kiemelve Thort és Odint. De ez az ő sorsa, ahogy azt mindig is mondotta...
Az eredeti sorozat öt évadból áll és a BBC-nél kezdte el a premier vetítéseket, mielőtt a harmadik évaddal átkerült volna a Netflixre. A veteránok ütős listáján szerepel Matthew Macfadyen, Ian Hart és Rutger Hauer, de joggal mondhatjuk, hogy a későbbi évadok és ez az új film a feltörekvő sztároknak kedvez a veteránokkal szemben. A szóban forgó események viszonylagos ismeretlensége - legalábbis mondjuk a "The Crown"-hoz képest - meglehetősen hasznos ebben a tekintetben: Ha a rivális királyi testvérek, Aethelstan (szül. 894 körül) és Aelfweard (szül. 902 körül) szerepében nyálas fiatalokat akarunk látni, nem fogunk túl sok embert találni, akik a Twitteren felbukkanva rámutatnak, hogy a valódi Aethelstan nem éppen így nézett ki.
Az ebben a részben szereplő együttes újonnan érkezett tagjai közül ugyanaz a régi történet: Az ördögnek vannak a legjobb dallamai, a két kiemelkedő szerep mindkettő gonosztevő típus. A pogány dán harcos király, Anlaf szerepében a finn-svéd sztár, Pekka Strang talán a legjobb alakítás a csapatból Dreymon mellett, bár kár, hogy a mozi anyag nem ad neki több játéklehetőséget. E mellet a Finant és a Sihtricet alakító színészek is hozzák a kötelezőt, azt, amit a sorozatban elvártunk tőlük. Csak kissé megtörve és pár évet öregedve. Pl. Finan hajlamos random szerűen bárhol bealudni - akár csata alatt is.
Valószínűleg ez a film nem fog túl sok embert megmozgatni a sorozat meglévő rajongótáborán kívül, hiszen szinte semmilyen marketinghadjáratot nem kapott a producerektől, és éppen ezért nem meglepő, ha éppen a barátaimnak mindig kérdezem: "Látáttok a Last Kingdomt? Ök erre: az meg mi." Bár a "Gyűrűk ura" hívei talán élvezni fogják, hogy J.R.R. Tolkien kiterjedt világépítésének különböző történelmi inspirációit, hogyan dramatizálják az egész sorozat és film történéseit. A leendő fiatal király (akit Uhtred apjaként nevelt fel) küzd a belső démonjaival, hiszen olyat cselekedett, amit a szent írás tilt. Ráadásul mocskos módjára megölte mostohatestvérét is. Ennek túlfűtésére bebeszéli magának, hogy sokkal jobban fogja terjeszteni az igét, hogy a hit balance-sza megmaradhasson lelkében.
A "Seven Kings Must Die"-nak a legérdekesebb ékkövei, az a vallás, a szexualitás és a kultúra megközelítése. Bár csábító, hogy jelenlegi korszakunkat a különböző vallások és identitások társadalmi keveredése tekintetében példátlannak tűnnek, ám a kora középkori Anglia e tekintetben a régi nyugati társadalmaknak is megállja a helyét. A domináns konfliktus a kereszténység és a pogány vallások között feszül, de még e frakciókon belül is számtalan megközelítés kerül itt bemutatásra: Látjuk, hogy egyes szereplők a hitükbe vetett őszinte hittel cselekednek, míg mások politikai-társadalmi célok érdekében manipulálják a hitet.
A jelen és a több mint ezer évvel ezelőtti események közötti párhuzamok iránti érdeklődés számos produkciós díszletben, például a képernyőn megjelenő helynevek megközelítésében is megmutatkozik: Egy-egy jelenet helyszínét a megfelelő helyi nyelven írják ki, majd a betűk átrendeződnek a modern angol elnevezésre. (Wintanceasterből Winchester lesz, és így tovább.) A betűs átrendezős stílust már az első évadban is ötletesen használták, és ezt hozták át a filmes verzióba is. A képernyőn időnként a fennmaradt angolszász irodalomból is láthatunk részleteket (a Brunanburh-i csata című eposz dramatizálva és idézve is van).
Központi szerepet játszik, hogy Dreymon úgy lép vissza Uhtred szerepébe, mintha soha nem hagyta volna el, miközben azt is megmutatja, hogyan változott meg a karaktere. Még mindig van benne szikra és báj, még akkor is gúnyolódik másokkal, amikor veszélybe kerül, bár hamar kiderül, hogy ez csak önpáncél a saját növekvő félelmei ellen. Uhtred mindennél fáradtabbnak tűnik, az arcán látható sebek csupán a jéghegy csúcsát jelentik annak, amit magával cipel lelkileg. Ragaszkodik ahhoz a hithez, hogy meg tudja győzni Aethelstant, fordítsa el az irányt, és húzza vissza a világot a pusztulás széléről. Lehet, hogy ez naiv, de Uhtred kétségbeesetten próbál valamit tenni, hogy megvédje a körülötte élőket, teljesen mellőzve azt, hogy az illető népség pogány vagy keresztény. Ő az emberekben hisz. Egy jelenetben, amikor szembesül Aethelstannal, a hangjában lévő szenvedélyt fájdalom vágja át, ahogy látja, hogy a béke lehetősége elúszik. A Hét királynak meg kell halnia bizonyos szempontból hasonló a közelmúlt más, rivális frakciókról szóló komor történeteihez, de a Hét királynak meg kell halnia akkor a legjobb, amikor elkezdi lehámozni a rétegeket arról, hogy a tetteikben igazoltnak hitt emberek hogyan pusztíthatják el azokat, akiket szeretnek, sőt még saját magukat is. A nagy északi vereség után, a dán Anlaf hajthatatlan, annyira büszke felmenőire, hogy a csata után egy újabb harcba vágna, ám szövetségesei belefáradtak a súlyos veszteségeikbe. Az elszántság a dánok felül kétség kívüli, és innen látszik, hogy az 1066-os hastingsi csatában az angolok végül végső vereséget fognak majd szenvedni a normann vikingek, Hódító Vilmos által. Vilmos normann létére a kora középkori Anglia első királya is lesz egyben, de ez már egy másik történet, egy másik sors.
Bár Uhtred sorsa a Seven Kings Must Die című filmben kissé homályos lett, a legnagyobb valószínűség szerint a brunanburhi csatában szerzett súlyos sérülései miatt halt meg. Lehetséges, hogy túlélte, és az ilyen kétértelmű befejezés célja valószínűleg az, hogy a közönség maga "döntsön" a sorsáról, de valószínűtlennek tűnik, hogy a Seven Kings Must Die végén visszatért a halál küszöbéről. Uhtred valószínűsíthető halála a fő történet végét és a televíziózás egyik legmegragadóbb karakterívének lezárását jelenti. Ahogy megtépve, fáradtan, a halál határán állt a fogadóban a keresztények és a Valhalla között, példaértékű hasonlat a gyászoló Uhtredre, hogy kiket és miket szeretett, és hogy szeretett. A két nemzet között egy igazi átívelő köteléket képviselte ezzel a nagyszerű harcos és stratéga.
Streaming: Netflix
Streamingstar: 7 star
Ha a teljes sorozatot figyelembe vesszük, akkor a Streamingstar értékelése:
9.5 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése