A Cyberpunk 2077 egy történet központú, nyitott világú akció-RPG, amely a jövő legpezsgőbb és legveszélyesebb metropoliszában, Night Cityben játszódik.
A 2020-as videojáték-felhozatalnak nagy durranással kellett volna véget érnie. Öt évnyi hype és számos csúszás után a Cyberpunk 2077 végre több platformon is megjelent. Bár a konzolos portok kapcsán a cím nagy bukás lett, legalábbis az akkori visszajelzések szerint. Ez oda vezetett, hogy tömeges visszatérítési kampányokat eredményezett szinte minden platformon, még a PC-sek is beszálltak a szartengerbe. Bár még mindig van remény, hogy a jelenlegi next-generáció-specifikus verziók helyrehozhatják a dolgokat, de sok konzolos játékos számára ez lehet, hogy túl kevés és túl késő lesz. De én bízom benne, hogy a konzolos portokat is sikerült kellően optimalizálniuk. Ám eltelt a megjelenés óta cirka 3 év, és most PC-n olyan állapotban van a CP 2077, hogy az teljes mértékben játszható lett. Köszönhetően az AMD FSR / FidelityFX Super Resoulution és IntelX csúcsszuper optimalizálási technológiáknak. Persze ez alatt, a jó bevált Full HD 1080p felbontás alatt elért stabil 60 fps-t is értjük.
A Cyberpunk 2077 története a 2077-ben játszódik a kaliforniai Night Cityben, amely akár Los Angeles helyettesítőjének tekinthető. V szerepét alakítjuk, aki változatos múlttal rendelkező zsoldos-hekker. A játék kezdés elején eldönthetjük milyen elő-élettel kezdjünk V-vel, de az égadta világon semmilyen befolyása nem lesz a történetmódnak, csupán a prólogusa lesz más, a kerettörténet tehát változatlan marad. V a kis csapatával együtt pár évig szépen teljesített, de a többre való vágy és a gazdagság előérzetének pillanata vezette a csapatot egy nagy melóhoz, amely az egyik legnagyobb megacéget érinti, a japán Arasaka multi konglomerátumcéget, amely a technologiájukkal képes irányítani akár a gazdag és hitvány fizetők életét és halálát. Ezzel a technologiával akár a halált is ki tudják játszani. De ahogy az várható volt, a meló gyorsan félresiklik, és bár V-nek megvan az áru, amely tulajdonképpen egy biochip, amelyen a legendás terrorista-rocker fenegyerekének a személyiséglenyomata, személyiségmintája találtható meg, nem másé, mint Johnny Silverhandé. Az akció azon a ponton sült el, amikor a cég atyaúristenét, Saburo Arasakát a fia váratlanul meggyilkolta. Egyszerűen rosszkor voltak rossz helyen V-ék. Innentől kezdve az épület riadóztatva van, és hőseinknek menekülniük kell. V-nek pedig tisztáznia kell magát, még mielőtt tényleg meghalna/ vagy túlélné a nagy kalandot.
A játék sok gamert könnyedén elcsábíthat, hiszen egy ismert világból táplálkozik Még ha nem is ismerjük az alapul szolgáló asztali-táblás játékot, csak a popkultúrárából fen maradt médiák adhatnak némi hasonlóságot, vagy hangulatfaktort, mint például a "Blade Runner", a Deus-Ex vagy a Syndicate. Maga a sztori egy kibertechnológiával átitatott jövőt mutat be meglehetősen jól, ámbár minden korábbinál nagyobb az osztálykülönbség azok között, akik megengedhetik maguknak a csúcsminőségű implantátumokat, és azok között, akik beérik a feketepiaci árukkal. Ez egy olyan hely és idő, ahol a hivatalos kormányok helyett vállalatok és multiscégek irányítják a dolgokat. Ez egy olyan jövő, ahol a japán befolyás erős, és a nagyvállalatok japánok, a kisebb nemzetek pedig kitöltik az űrt.
Néhány dolog a világban meglephet minket. Például a reklámok túlzók a gore és az abszurditás terén. Emellett rengeteg szexuális tartalom és nagyon sok utalás is van, a szexbárok állandó jelenlététől kezdve az utcán szemetelő plakátokon és braindance "BD" pornókazettákon át. Még egy dildóbolt is van, és állandó reklámokat biztosítanak a "A Watson-i kurva" című népszerű műsornak. Még ott van a háttéri nyögési effektek is.
A CDPR stúdió korábbi Witcher-munkáihoz képest ne várjunk mélyebb narratívára, viszont ennek ellenére számíthatunk arra, hogy a történet és az epilógus lezárása meglepő lehet.
Az ötlet, hogy V fejében egy olyan technológia van, amely ketyegő időzített bombaként működik, nagyon hasonlít a Johnny Mnemonic filmre, ami vicces egybeesés is egyben, hiszen Keanu Reeves játszott szerepet abban a filmben és ebben a játékban is. De emellett sokaknak eszébe juthat a Batman Arkham Knight is, amiben a denevér igazságosztónk haldoklik, és ez alatt nemezisét, Jokert folyamatosan szituációk elé képzeli el, beszélgetnek, tárgyalnak egymással. Ez történik itt is, V fejében beékelődött Johnny Silverhand, akit a zseniális Keanu Reeves alakít. Egymás lelki bajaival ügyködnek, hol V döntései, hol pedig Johnny segíti ki főhősünket. Ezen túlmenően a további karakterek elég szimpatikusak, és jól rezonálnak a játékosokra - különösen a játék korábbi szakaszaiban.
A Cyberpunk 2077 ugyanazt a mintát követi, mint a lengyel stúdió korábbi címei, hiszen ez is egy nyílt világú RPG, amely inkább akcióorientált. Használhatunk késeket, kardokat és baseballütőket, de elsődleges támadásokhoz többnyire lőfegyvereket szokás bepárosítanunk. A mágia helyett hacker-intelligenciát tanulhatunk ki a védekezéshez és a támadáshoz egyaránt. Elég sok tulajdonság van, amit bármikor szintre emelhetünk, utána pedig több és mélyebb technológiai képességekre tehetünk szert. Sokféleképpen lehet buildelni V-t, viszont a téma miatt érdemesebb mindenképpen Intelligenciára gyúrnunk. Jól működik itt a ninja-hacker build is, de amúgy az igazi játékélmény mégis a netrunner builden alapszik. Az intelligencia többek közt a hekkerkedést, a virtuális betörést és a gyorshekkeléseket segíti elő. El tudjuk dönteni, hogy halálos vagy nemhalálos gyorshekket használjunk. Utóbbi példa: túlmelegedés vagy rövidzárlat, vagy fertőzés. Utóbbi hekkelés akkor jó, ha sokan vannak egymás mellett, hiszen a feltörés úgymond területi sebzést is adhat, tehát egy gyorshekkeléssel több ellenséget is sebezhetünk. De ezek nem halálosak. Van a halálos ág, mint pl. az Öngyilkosság vagy Kiberpsztichozis előidézése. Ezek közül ha legalább 4 db gyorshekkelést megtartunk, akkor játszi könnyedséggel haladhatunk át Night City ellenfelein.
Ha a küldetések során a tényleges játékmenetre kerül sor, többféle megközelítés lehetséges. Egyes küldetések lehetőséget adnak arra, hogy a dolgokat diplomatikus úton kezeljük, így vér nélküli megoldáshoz vezethet a beszélgetés. Mondjuk nincs túl sok párbeszédválasztási lehetőség, így árnyaltabb helyett binárisnak tűnik majd a dialógus rendszer. Más küldetésekben hackelhetünk, hogy hatástalaníthatjuk a kamerákat, vagy zavarokat okozva át lopakodhatunk a területeken. Mindezek egyike sem hasznos, amíg a passzív statisztikáinkat, illetve képességeinket nem töltjük fel magasabb szintre; az alapértelmezett statisztikánk, amit akkor kapunk, ha végigrohanunk a fősztorin, nem elég erősek, és eltart egy ideig, amíg egyes képességeinket aktiválhatjuk. De ez is a játék korai, illetve középső szakaszára igaz, hiszen idő után, és kellő Intelligencia pontokat kiosztva, igazi terminátorok lehetünk. Vannak pillanatok, amikor az ellenség nem reagál időben a figyelemelterelésre, vagy nem törődik azzal, hogy dobozok estek eléjük vagy éppen eltereltük a figyelmüket. Sokkal valószínűbb, hogy bármilyen figyelemelterelés az ellenséget magas készültségbe helyezi, és csak tűzharcban lehet kijutni belőle. Ha lebukunk, azonnal Harc készültségi fázis alakul ki, így jöhetnek a számtalan gyorsbetöltések is, ezért is nagyon fontos a gyorsmentés használata. Az ilyen helyzetek miatt általában a lőfegyverek használatának fogunk engedni, mivel ez egy nem túl bonyolult megoldás, és nem kell aggódnunk azon, hogy hogyan közelítsük meg az ellenfeleket lopakodó üzemmódban. Félre értés ne essék, a lopakodás működik a játékban, csak sokszor azon kapjuk majd magunkat, hogy többször kell az ellenfeleinket megtáncoltatnunk, hogy végre bevigyük a mesteri Sam Fisher féle hátulról való kiiktatásokat, szemből sajnos nem tudjuk kiütni az ellenfeleinket. A megtáncoltatás alatt azt a részt értem, amikor az ellenség akarva akaratlanul is észre tud venni, főleg a kiberpszichózis hadjáratai alatt. Egyébként a kiberpszichós küldetéseket is meg lehet csinálni vérontás nélkül, vagy pedig azonnali kiütés által. Ehhez szükségeltetik az Optika újrainditása nevezetű gyorshekkelési mód, amely segítségével stunnolni, azaz rövid ideig ki tudjuk ütni az ellenfeleinket.
Ami a küldetéseket illeti, van néhány kiemelkedő rész a fő küldetéssorozatban. Lesz egy pillanat, amikor egy pókrobotot irányítunk a Penthouse épület szobáin keresztül, hogy végül az kiüsse az elithekkert, aki éppen teljes admin jogot kapott az épület minden egyes szegletére. Talán a legérdekesebb küldetések azok, amikor BD-t szerkesztünk, amiben egy személy pillanatának felvételébe merülhetünk bele, miközben átélhetjük az adott személy reális érzésvilágát, és a jelenetet pedig boncolgathatjuk nyomokért cserébe. Ezek a "nyomozós" részek nem túl gyakran fordulnak elő, mivel a fő történetben a legtöbb küldetésünk során be- és kiharcoljuk majd a szituációkat (én lopakodva teszem), vagy hosszas autós utakat teszünk más NPC-kkel, de örülni fogunk éppen ezért, hogy léteznek, csak azért, hogy megszakítsák a lövöldözést/lopakodást.
A Cyberpunk 2077-ben vannak mellékküldetések, fixer melók, kíberpszichók elleni műveletek, és mellék melók is, és ezek meglehetősen gyors ütemben érkezhetnek az arcunkba. Nem tart sokáig, mire a világtérképet teljesen elárasztják megannyi rendőrségi eljárási ikonok, hogy a szemünk kigubbad tőlük, és ez alatt természetesen a telefonhívások és a szöveges üzenetek pedig megállás nélkül érkeznek. Amint megbirkózunk az ikonáradattal, a mellékküldetések széles választékát találjuk. Vannak standardok, mint például a hibásan működő implantátumokkal rendelkező pszichók levadászása vagy a bandák területére való betörés. Más küldetések érdekesebbek, mint például egy temetésen való részvétel vagy egy rendőrnő meglátogatása, hogy visszalépjen egy olyan kényes ügytől, ami miatt megölhetik őt. Van egy szokatlan készlet is, amelyben a küldetésadóknál megvásárolható autók listáját kell kipipálnunk. Ez egy változatos és bőséges készlet, csak legyen elég pénzösszegünk, amit a játékban euródollárnak hívnak. Euródollárhoz legkönnyebben mellék tevékenységeken át juthatunk, valamint a lootok értékének eladása is hatalmasat segíthet pénzértékünk növelésére. És végül maradtak az apartmanok. Lehet itt is házikót vásárolni, persze nem annyit, mint mondjuk egy GTA-ban.
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a küldetésekről és arról, hogy a legtöbbjük a fegyverhasználatra támaszkodik, a sokaság az ezernyi tennivaló kiterjeszti a meglehetősen élénk cyberpunk nyílt világot. Lehet, hogy rengeteg NPC járkál a környéken, és beszélhetünk velük, de legtöbbjük csak egymondatos válaszokat adhatnak, míg vannak olyan részek, ahol egy teljes beszélgetést ki tudunk hallgatni. A kereskedőkkel és a techdokikkal első megkereséskor mindig el tudunk velük hosszasan csevegni, és ezek a dolgok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyedén beszippantson minket a cyberpunk világába.
Jelen tesztünk írásakor a fejlesztők eddig nagyon sok hibát kijavítottak, amelyekkel a játékos minden egyes lejátszás során találkozhatott még anno. Külön figyelmet érdemel az AMD FidelityFX és az IntelX technologia, amelynek köszönhetően a játék szépen tud futni még középkategóriás konfigokon is.
Ami a grafikát illeti, sokan a Cyberpunk 2077-et "az új Crysisnak" is szokták nevezni, mivel olyan cím, amelynek a jövőbeni hardveres alkatrészekre lesz szüksége ahhoz, hogy a teljes potenciálját megmutathassa, és ez igaz, ha az összes RTX funkciót megpróbáljuk bekapcsolni 8K alatt. A gép, amely egy Intel i7-8500K-at és egy Geforce GTX 1060-at (6 Gb Vram) használ, a játékot legtöbbször 50 és 60fps közötti sebességértékkel tudtam futtatni, minden RTX és nem RTX funkciót kikapcsolva természetesen. Függetlenül a felbontástól a játék gyönyörűen néz ki és nagyon jól fut, a megjelenési verziójához képest. A neonfények erős használata kint éjszaka és a belső terekben, valamint a reklámok erős jelenléte miatt a tükröződések tisztán jönnek át, és az ezekből a forrásokból származó fény és árnyék nagyobb hangerőt ad az egyes jeleneteknek is. A karaktermodellek elképesztően részletgazdagon jelennek meg, és bár ez a főszereplőktől elvárható, lenyűgöző, hogy továbbá számos NPC is jobban néz ki az átlagosnál. A város a mindenütt jelenlévő szemét miatt lehet, hogy koszos, de még a koszos jelenetek is azt az érzést keltik, hogy egy olyan technológiai világba lépünk be, amely lassan a pusztulás szélére kerülhet.
A hangzás azonban nagyon jó lett, főleg Keanu Reeves szinkronmunkája. A csaták és minden más akciójelenet alatt a súlyos szintihangzás kiváló, míg a többi rádiós zeneszám a mai műfajainkhoz hasonlóan szól, hogy szépen illeszkedjen a játék jövőbeli korszakához. A szinkronhangok is elég jók, mind a főszereplők, mind a különböző NPC-k részéről; még az eldobott sorokat is úgy adják elő, hogy ne úgy hangozzanak, mintha rögzítőn mondták volna fel azokat. A V női és férfi szinkronváltozata is csak hab a tortán.
Jelen pillanatban a Cyberpunk 2077 PC-re az egyik legjobb vétel, különösképpen a nagy Steam Summer leárazások alatt. A környezet fantasztikus, de nincs túl sok olyan karakter, akivel azonosulni tudnánk, de ezt kárpótolja Johnny folyamatos jelenléte. A küldetések ötletesség és minőség tekintetében nagyon eltérők lehetnek, de a nyílt világ elég összetettnek tűnik, hiszen nagyon sok tennivaló akad a városban, a fixer és mellék küldiknek meg külön történet narratívája is van, ráadásul a NCPD küldik is tartalmazhatnak frappáns szilánk-üzeneteket. A sok használható képesség látszólag könnyen ösztönzi a találékonyságot (buildeléseket), de a fegyverünk univerzális megoldás szinte minden helyzetre tökéletesen megállja a helyét, pláne akkor, ha azt a tulajdonságot és képességeket szerezzük be hozzá, de ugyan úgy igaz ez a lopakodásra is. A Cyberpunk 2077 nagyon jó játék lett 2023-ra. Erősen ajánljuk!
Streamingstar: 9 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése