Valaki figyel (2022) - Kritika

 2022 egyik kellemes meglepetése volt horror/thriller fronton a Valaki figyel. Chloe Okuno filmjét ugyan nem rajongta körbe a szakma és nem lett hatalmas kasszasiker, viszont több fesztiválra is eljutott, ezeken pedig kifejezetten jól szerepelt. 

Elsősorban ez a visszafogott diadalmenet keltette fel az érdeklődésem a produkció iránt, ezen felül pedig a főszereplő személye is bizakodásra adott okot. Igaz, Maika Monroe talán nem annyira ismert sikolykirálynő, mint Jenna Ortega (Sikoly 5.-6., Wednesday), viszont két nagyszerű alkotásban már bebizonyította tehetségét: a The Guest-ben (2014), majd pedig a Valaki követ-ben (szintén 2014).
Ez a két darab számomra elegendő volt ahhoz, hogy a későbbiekben is bizalmat szavazzak azoknak a produkcióknak, melyekben Monroe szerepet vállal. 

Hazudnék, ha azt állítanám, ennyi elég is volt ahhoz, hogy leüljek a Valaki figyel elé, a megtekintés előtt azért gyorsan átfutottam a szinopszist is.

A történet főszereplője Julia (Monroe), aki férjével, Francis-el Bukarestbe költözik. A nő eleinte próbál pozitívan hozzáállni az új életkörülményekhez, de a napok előrehaladtával egyre frusztrálóbb lesz számára az idegen közeg, köszönhetően annak, hogy Francis a legtöbb idejét a munkájába öli. Ez a feszültség már önmagában próbára tenne egy párkapcsolatot. Azonban kiderül, hogy hőseink környékén egy kegyetlen sorozatgyilkos is ólálkodik és Julia úgy érzi, az elkövető őt szemelte ki legújabb áldozatának.

A rövid ismertetőből már érződhet az, hogy Okuno filmje közel sem egy eredeti alkotás. Sőt, a Valaki figyel egy rendkívül egyszerű alapötletre lett felhúzva, melyet már számtalan más alkotás is feldolgozott: fiatal nő kerül egy vérszomjas gyilkos célkeresztjébe.

Ennek ellenére mégsem tudnám azt állítani, hogy ne működne a történet. 
Hiába a rengeteg sablon, ezeket nagyon okosan és kimérten adagolja a rendezőnő, így valamilyen szinten ugyan kiszámítható a cselekmény menete, a feszültség mégis végig tapintható a játékidő során.
A komótos építkezés ellenére a sztori végig érdekes, hiszen mind Julia, mind Francis karaktere kellő kidolgozottsággal lett felépítve. 

A fókuszban Monroe figurája áll, az ő szemén keresztül kiválóan érzékelteti a film az elveszettség érzését.

Hősnőnk napközben egyedül próbálja elütni az időt, de ez közel sem olyan örömteli, mint ahogy azt elsőre képzelnénk. Julia alig ismeri a nyelvet, nincsenek barátai az új lakhelyén, igazából csak azt várja, hogy a férje este hazaérjen. Ez a helyzet már önmagában kellően frusztráló és akár ezen a vonalon is folytatódhatott volna Valaki figyel, hiszen felvázolt szereplői és helyzetei akár egy párkapcsolati drámában is képviseltethetnék magukat.

Rövid időn belül azonban megjelenik a "figyelő" személye is, az ő felbukkanásával pedig a thriller/horror elemek is előtérbe kerülnek.

Ahogy már említettem, a feszültség végig tapintható a cselekmény során. Julia egyre növekvő paranoiája nagyon hamar a nézőre is átragad és az talán a legnagyobb érdeme a filmnek, hogy sokáig nem teszi nyilvánvalóvá azt, tényleges-e az a fenyegetés, amitől a nő tart. Francis eleinte próbál megértően közeledni feleségéhez, de egy idő után az az érzése támad, hogy Julia szimplán az új életkörülményeknek köszönhetően kerül az őrület határára. Francis hitetlenkedését is képes a történet remekül átadni, hiszen a játékidő második felében már nézőként is azt érezhetjük, hogy a két főszereplő nézetei közé ékelődtünk.

Egyrészt érthető Julia félelme és egyre nagyobb kifakadásai se alaptalanok, de Francis magyarázatai is teljesen logikusnak érződnek.
Aztán jön az utolsó 20-30 perc, ahol felszínre kerül az igazság! 

Óriási fordulatokra ne számítson senki, viszont a lassú építkezés és az aprólékos kidolgozottság azt eredményezi, hogy a finálé annak ellenére is kiválóan működik, hogy semmi eget rengető megfejtést nem tartalmaz.

A Valaki figyel erőssége tehát nem műfajújító megoldásaiban rejlik, hanem abban, hogy rendkívül ügyesen használja azokat az elemeket, melyeket korábban már számtalanszor felvonultattak a zsáneren belül. 

Okune rendezése végig nagyon fegyelmezett, jól adagolja az információkat, kerüli a hatásvadász pillanatokat és igyekszik a realitás talaján tartani a történéseket. A finálé az, ahol megbicsaklik a film, ott már sikerült túlhúzni néhány jelenetet és a zárókép se olyan erős, mint az azt megelőző pillanatok.

Viszont a színészi játékot egy rossz szó nem érheti. Maika Monroe kiváló a főszerepben, még annak ellenére is, hogy Julia figurája szintén nem tekinthető eredetinek. Azonban még így is sikerül élettel feltöltenie a karaktert, akivel már az első pillanatokban nagyon könnyű szimpatizálni. 

Karl Glusman Francis-ként már közel sem ennyire jelentőségteljes szereplő, de ő is hozza a kötelezőt.
Aztán itt van Burn Gorman, aki az ijesztő szomszédot formálja meg. Ő abszolút mellékszereplő, nagyon sokáig az arcát se láthatjuk, de amikor teljes valójában felbukkan, akkor bizony lopja a showt. Nincs sok szövege, leginkább csak csúnyán néz, de attól még a vér is megfagyhat bennünk.

A film technikai megvalósítása is teljesen korrekt, a hideg, steril képivilág szépen megágyaz annak a magányos, majd egy idő után nyomasztó hangulatnak, amit Julia tapasztal a történet folyamán.

A már sokszor emlegetett, végig jól működő feszült atmoszférát leginkább az operatőri és a vágási munka táplálja, melyek szintén nem tartalmaznak forradalmi ötleteket, de a már bejáratott megoldásokat magabiztosan alkalmazzák. Ez a zenei aláfestésre is igaz. Nem a Valaki figyel dallamait fogjuk újra és újra meghallgatni, viszont a jelenetek alatt kifogástalanul funkcionáltak Nathan Halpern szerzeményei.

A végeredmény (ahogy fentebb már sokszor hangsúlyoztam) egy közel sem eredeti, de annál szórakoztatóbb, mi több, izgalmas és helyenként rendkívül feszült thriller, ami semmi mást nem csinál, csak precíz módon illeszti össze a zsáner legismertebb alkotóelemeit. 

A Valaki figyel a bizonyíték arra, hogy nem minden esetben kell óriási fordulatokhoz és soha nem látott megoldásokhoz nyúlni. Néha elégnek bizonyulhat pár letisztult ötlet, egy biztos kezű stáb és egy tehetséges színészigárda.
Egy másfél órás, minőségi borzongáshoz ennyi most elégnek bizonyult. 

(A film megtalálható a Skyshowtime kínálatában!)

Streamingstar: 8 star