Matthew Vaughn rendező valószínűleg megkedvelte a kémfilmek zsánerét, hiszen három Kingsman mozi után ismét ebben a stílusban alkotott. Nagyjából ennyit lehetett tudni a bemutatót megelőzően az Argylle: A szuperkém című produkcióról, hiszen a reklámkampány próbált minél kevesebbet mutatni a kész produkcióból.
Igaz, egy regényadaptációról van szó, viszont az írott alapanyag a premier környékén kerül majd a boltok polcaira, így arról se lehet (még) sok információnk.
Az előzetes igazából csak a direktor nevét és a sztárszereposztást hangsúlyozta ki, magáról a történetről szinte semmi konkrétumot nem árult el. Ezzel első körben nincs is probléma, sőt, manapság nagyítóval kell keresni azokat a nagy költségvetésű stúdiómozikat, melyek 2-3 perc alatt nem lövik el az összes puskaporukat. Az Argylle esetében viszont az ellenkező eset érvényesült és a rövid kedvcsinálók tényleg csak abból adtak ízelítőt, milyen stílusú kémkalandban lesz része azoknak, akik jegyet váltanak a kész filmre.
Még mielőtt előreszaladnék, azért gyorsan ismertetném a történet azon részét, ami a marketing során is nyilvánosságra került. Az alapfelálláson kívül azonban én sem szeretnék mást ellőni a cselekményből, hiszen annyit előrebocsájthatok, az Argylle a ködös reklámkampánynak köszönhetően több érdekes fordulatot is tartalmaz, ezeket fedezze fel mindenki magának a moziban.
A főszereplőnk Elly Conway, aki sikeres írónő, jelenleg kalandos regényfolyamának, az Argylle-nak a legújabb (negyedik) kötetét népszerűsíti, de már az ötödik kaland is készülőben van. A friss sztori azonban kifog Elly-n, nem igazán tudja, hova futtassa ki a befejezését. Édesanyja felkínálja a lehetőségét annak, hogy együtt okoskodják ki a finálét, így Elly útra is kell a szülői ház felé. Az utazás azonban hamar rémálommá válik, mikor valódi titkosügynökök törnek főhősnőnk életére.
Nagyjából ennyit lehet elárulni a film történetéről anélkül, hogy különösebben nagy fordulatokról rántanám le a leplet. Viszont nagy titkolózás ide vagy oda, mégis milyen is lett a végeredmény?
A kérdésre a legegyszerűbb válasz az, hogy kellően szórakoztató. Szerencsére Vaughn nem hazudtolta meg magát és értő kézzel vezényelte végig ezt a kémkalandot is, viszont senki ne várja azt, hogy az Argylle annyire felfrissíti majd a műfajt, mint tette azt anno 2014-ben a Kingsman első része. Pedig a rejtélyes sztori rengeteg magaslabdát kínál ahhoz, hogy kissé felrázza a kémfilmek zsánerét, ezeket végül nem sikerült teljes mértékben kiaknázni.
A cselekmény első felét követően (nagyjából csak innen villantott fel jeleneteket a már említett előzetes) egyre több és több fordulatot kapunk, melyek első körben még kifejezetten meglepőnek is hatnak, köszönhetően annak, hogy nem lettek idő előtt leleplezve. De ahogy túljutunk az első csavarokon, egyre világosabbá válik, hogy hova fog kifutni a finálé.
Az Argylle a jól ismert sablonok mentén halad végig, melyek azért érződnek némileg frissnek, mert Vaughn eleinte ügyesen tálalja őket, de ahogy egyre több értelmet nyer a történet, úgy lesz egyre kiszámíthatóbb is a cselekmény.
Így, akik már láttak hasonló stílusú kém-kalandokat, elég hamar kiismerhetik magukat a film világában.
Ezt leszámítva azonban működik a forgatókönyv, sőt, Jason Fuchs író kifejezetten ügyesen építi fel a karaktereket, jól ágyaz meg a különböző meglepetéseknek és mindenfajta kiszámíthatóság ellenére a cselekményt is végig képes érdekes mederben tartani.
Ehhez a korrekt szkripthez párosul Vaughn biztos kezű rendezése. A humor az egész játékidő során jól működik, az operatőri és vágói munka végig nagyon profi és egyben kreatív, az akciók pedig hozzák azt a szintet, amit elvárhatunk a Kingsman-filmek után. Helyenként a CGI-effektek minősége sajnos nem a legjobb, ezeket a hiányosságokat azonban képesek elfedni az ötletes koreográfiák és az izgalmas vizuális megoldások.
A színészek alakításait nem érheti panasz, Bryce Dallas Howard lubickol Elly Conway szerepében, nagyon jól áll neki a hétköznapi írónő figurája, aki egyik pillanatról a másikra egy valódi kém-kalandba keveredik. Aztán itt van Sam Rockwell, aki szintén nagyszerű választás volt a laza titkosügynök karakterére. Első körben talán nem ő juthat eszünkbe, ha egy profi akcióhősre gondolunk, de nem kell megijedni, Rockwell van annyira tehetséges, hogy már az első megjelenésével eladja magát.
És ha már a szereposztásnál járunk, lássuk, kiket üdvözölhetünk még az Argylle gárdájában: Henry Cavill-t, John Cena-t, Dua Lipa-t, Bryan Cranston-t, Samuel L. Jackson-t és még lehetne folytatni a felsorolást. A mellékszereplőkre különösebben nem szeretnék kitérni (ezzel már lehet ellőnék pár rejtélyt), legyen elég annyi, hogy még azok megjelenése is emlékezetesnek mondható, akik csak nagyon kevés időt töltenek a vásznon.
Persze, senki nem fog díjakat bezsebelni itteni alakításáért, de mindegyikük hozza azt a színvonalat, amit elvárhatunk tőlük. Az már más kérdés, hogy kinek mennyi esélye volt arra, hogy ténylegesen kibontakoztathassa tehetségét.
Ezzel újra vissza is kanyarodnék a film reklámkampányára. Ahogy már említettem, dicséretes az, hogy Vaughn és a stúdió nem lőtték el a fordulatokat idő előtt (érdemes visszagondolni a két utóbbi Kingsman epizódra, ott sajnos elég sokat elárultak az előzetesek), viszont a kiadott promo anyagok könnyen becsaphatják az egyszeri nézőket.
Az Argylle ugyanis nem egy letisztult akció-vígjáték, amit a kémfilmek elemeivel dúsítottak fel. Nem, ennél kissé összetettebb a kép, hiszen a történet bővelkedik olyan megoldásokban, melyek már a 4. fal döntögetésének minősülhetnek, miközben a hangulat előbb idézi meg a lazább limonádé-látványosságok atmoszféráját, mintsem a helyenként kifejezetten erőszakos Kingsman filmeket.
Ez így hirtelen leírva elég nagy összevisszaságnak érződhet, de valahol az Argylle is ilyen. Tele van ötletes írói húzásokkal, helyenként mégis nagyon bátortalan. Vaughn próbálkozik azzal, hogy a rá jellemző harsány stílusát érvényesítse, de a PG-13-as besorolás pont azt a pimaszságot oltja ki a végeredményből, ami előző munkáit annyira jellemezte. Az akciók hiába ötletesek, a túlzásba vitt CGI-effektek nem mindenhol a legjobbak. Színészek terén pedig hiába sikerült összetrombitálni egy bivalyerős sztárgárdát, nem mindenki kap elegendő időt a kibontakozáshoz. Ez utóbbi talán a legkisebb negatívum, de biztos vagyok benne, hogy sokan fognak haragudni a filmre azért, mert az előzetes után teljesen más leosztásra számítottak.
Mindenesetre, az Argylle-A szuperkém egyáltalán nem egy rossz darab. Van benne annyi ötlet és ambíció, hogy bőven az átlag fölé emelkedjen (talán többen emiatt is fognak benne csalódni), de végső soron mindig a biztonságos út felé kanyarodott a stáb (sokan pont ezért kedvelhetik majd). Az összkép így egy kissé identitászavaros akció-limonádé, amit azért bátran tudok ajánlani a műfaj és a rendező rajongóinak.
(A legvégére egy mellékes megjegyzés: A stáblista közben van egy pluszjelenet, ez nekem elég erőltetettnek hatott, de azért érdemes lehet megvárni.)
Az Argylle: A szuperkém február 1-től a hazai mozik műsorán!
Streamingstar: 7 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése