Tóth László, a neves magyar építész a II. világháború során a túlélés érdekében arra kényszerül, hogy hátrahagyja hazáját és családját. A férfi az Egyesült Államokba utazik unokatestvéréhez és az ő segítségével próbálja meg újraépíteni az életét, miközben az a cél mozgatja, hogy szeretteit viszontlássa.
A 2025-s díjszezon egyik legnagyobb esélyese a Brady Corbet által írt és rendezett A brutalista, ami a rövid leírás alapján egy igaz történet is lehetne. A film azonban fiktív karakterekkel dolgozik, viszont a kiindulási pontja, a mondanivalója és a felvetett kérdései mind a valósághoz és a történelmünkhöz köthető.
De ne szaladjunk ennyire előre!
A brutalista előkészületei 7 évet vettek igénybe, ezt követően a stáb független keretek között, 10 millió dollárból forgatta le a végeredményt, szűk egy hónap alatt. Ezt miért érdemes kiemelni?
Azért, mert az elkészült film jóval több ambícióval bír, mint egy átlag hollywoodi dráma és alapból már az dicséretre méltó, hogy ilyen formában egyáltalán a vásznakra kerülhetett.
Corbet alkotása egy eposzi hosszúságú ( 3 és fél órás) "monstrum", ami fittyet hányva a nézői igényekre végig a saját útját járja. Emiatt A brutalista közel sem egy nézőbarát darab, hiszen befogadásához nem csak türelemre, de bizony erős idegekre is szükség van, hiszen rendkívül megrázó és sötét történettel rendelkezik.
Félreértés ne essék, a film különösebben erőszakosabb képsorokat nem tartalmaz, sőt, a II. világháború borzalmaiba és a főhős által megélt tragédiákba csak a dialógusok és hosszabb monológok (levélfelolvasások ) engednek némi bepillantást.
Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy megelevenedjenek előttünk az embertelen szörnyűségek és átérezzük László és az ő családja fájdalmát.
Magyarként különösen erőteljes volt a történet azon szeglete, mely az emigráció kérdéskörével foglalkozik. László új hazájában a nulláról próbálja meg felépíteni az életét, de ez nem egyszerű, hiszen az édes amerikai álom helyett eleinte az elutasítás és a kiközösítés fogadja. Később aztán úgy tűnik, sikerül talpra állnia, de a saját démonai folyamatosan ott loholnak utána, miközben az ígéretes munkájában is folyamatosan nehézségekbe ütközik.
A brutalista legfőbb erőssége az, hogy rendkívül hitelesen és átélhetően festi vászonra a főhős vívódásait, melyek annyira erőteljesen lettek kidolgozva, hogy bizony egy idő után könnyen megterhelővé válhatnak.
A cselekmény bizonyos pontjain persze felüti a fejét némi morbid humor és a tömény kilátástalanságot itt-ott megszakítja néhány kósza reménysugár, de az összkép egy elképesztően sötét és megterhelő dráma, melynek befogadásához kellő nyitottság és erős idegek szükségeltetnek.
A játékidő közepén azért található egy 15 perces kis szünet, ahol kifújhatjuk magunkat és új erőt gyűjthetünk a maradék másfél órához. Erre a kis feltöltődésre aztán szükség is lesz, hiszen a film második fele sem viszi boldogabb irányba a sztorit, sőt!
Ez az a pont, ahol muszáj szót ejtenem a negatívumokról. A cselekmény a kis szünetet követően eléggé monotonná válik, köszönhetően annak, hogy olyan mértékben ömlik le a vászonról a sötétség és kilátástalanság, ami ilyen mennyiségben már inkább fárasztó, mintsem megrázó.
Ezen a ponton leginkább már csak az erős vizualitás és a fantasztikus színészi játék az, ami lekötheti a figyelmünk, pedig maga a forgatókönyv még ezen a ponton is működőképes. Sőt, Corbet remekül kidolgozta a történetet írótársával (Mona Fastvold), viszont a combos játékidőnek köszönhetően a fináléhoz közeledve bizony már veszít a hatásából a film.
Az eleinte még megrázó és érzelemdús jelenetek helyét átveszik a terjengősnek és már-már fárasztónak ható képsorok, mégpedig azért, mert a folyamatos fokozás egy idő után már hatástalanná válik.
De ahogy már fentebb is említettem, a kiváló színészi alakítások még a film második felét is szépen elviszik a hátukon.
Meglepne, ha Adrien Brody ezért a teljesítményéért nem lenne legalább egy jelöléssel megtámogatva az Akadémia részéről. Elképesztően hiteles László karakterében, egy hamis pillanatot nem tartalmaz a játéka. Ami külön érdekesség lehet számunkra, hogy Brody több dialógust és monológot is magyarul ad elő, ezek pedig félelmetesen "igazinak" érződnek.
Bár, ez talán nem meglepő, hiszen több magyar felmenővel is rendelkezik, elmondása alapján az ő személyiségüket és akcentusokat vette alapul a szerephez. De még így is megdöbbentő, mennyire autentikusan sikerült legalábbis kiejtés szerint elsajátítania nyelvünket, már ezért a teljesítményért is érdemes megnézni a filmet.
Ezek után érdemes szót ejteni Brody színésztársairól is, hiszen ők is a legjobb formájukat hozzák. Guy Pearce telitalálat, mint hirtelen haragú gazdag "ügyfél", Felicity Jones méltó társa a főhősnek, de a viszonylag rövid ideig látható Alessandro Nivola is kellően emlékezetes, mint László unokatestvére.
Brody mellett még Jones és Nivola is megszólalnak a filmben magyarul, az ő kiejtésük már kissé művinek érződik, de még így is sokkal autentikusabbnak hat, mint sok más hollywoodi próbálkozás esetében.
Külön dicséretet érdemel még az operatőri munka is, hiszen bővelkedik a látványos és kreatív megoldásokban, miközben az egyedi képivilág segítségével László lelkivilágát is sikerül ügyesen leképezni. És akkor már a kiváló vágást is illik megemlíteni, amiért Jancsó Dávid felelt.
Nem lehetett kis feladat egy ilyen terjedelmű alkotást összeilleszteni, de A brutalista végig képes egységes tempót diktálni. A cselekmény második felében tapasztalható monotonitás elsősorban a kifulladó sztorinak köszönhető, a technikai megoldások még itt is kiválóak.
Brady Corbet alkotása egy nem mindennapi dráma, fontos kérdésekkel (emigráció, identitáskeresés, traumafeldolgozás, önhibáztatás), fantasztikus színészi alakításokkal, remek vizuális megoldásokkal és már-már elviselhetetlenül nyomasztó atmoszférával. Nem egy könnyed esti popcorn matiné, de témája okán valószínűleg senki nem várta ezt tőle.
A brutalista eddigi fesztiválsikerei abszolút megérdemeltek és a későbbiekben is joggal vehet majd részt az Oscar-gálán.
Kár, hogy a játékidő második felében már-már megbicsaklott a történet és bizony az utolsó jelenetben is sikerült kissé szájbarágósan elmagyarázni az addig látottakat. Ennek ellenére Corbet munkája egy kellően fontos és és értékes darab, ami megérdemli a figyelmet.
( A brutalista január 23-tól a hazai mozik műsorán)
Streamingstar: 7 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése