Motorosok (2023) - Kritika

 "A látszat néha csal. " Ez a mondás jutott először eszembe Jeff Nichols (Take Shelter, Mud) legújabb filmjéről, a Motorosokról.
A téma, a marketing és a színészigárda alapján abban a hitben voltam, hogy ez egy elképesztően szikár és brutális bűnügyi dráma lesz, belehelyezve a motorosbandák közegébe. Ehhez képest egy jóval visszafogottabb, lassú lefolyású történetet kaptam, ahol sokkal nagyobb figyelmet kapnak a háttérben meghúzódó érzelmek, mintsem az alvilági üzelmek. 




A film fókuszában három karakter áll: Johnny (Tom Hardy), a középkorú kamionsofőr, aki szabadidejében előszeretettel száguldozik motorjával, így hasonló érdeklődésű haverjaival megalakítja a Vandálok formációt. Aztán itt van Benny (Austin Butler), a galeri legszótlanabb tagja, akit semmi más nem éltet, csak az, hogy kedvére hasíthassa az aszfaltot hőn szeretett járgányával. Harmadik főszereplőnk Kathy (Jodie Comer), aki a véletlen folytán ismerkedik össze Benny-vel és nagyon gyorsan kialakul közöttük a vonzalom.

A sztori leginkább azt járja körbe, hogy ezek a kiemelt figurák milyen kapcsolatban állnak egymással és hogyan tudják összeegyeztetni életüket a Vandálok tevékenységeivel.
A Motorosok valós eseményeken alapul, időben pedig a '60-as/'70-es évek fordulóján helyezkedik el. Ezt miért fontos kiemelni?

Ahogy az a filmből is elég hamar kiderül, már ekkor az alvilági seftelésekkel azonosította a közvélemény a különböző motoros brigádokat. Nichols alkotása viszont szépen lerántja a leplet arról, hogy a kezdetekben közel sem erről volt szó. A Vandálok azért alakult meg, hogy egybegyűjtse a száguldás iránt rajongó fickókat, hogy aztán együtt piálhassanak és száguldozhassanak. 

A játékidő első fele nagyon szépen kibontja azt, hogy ezek a férfiak igazából nem akartak semmi rosszat. Persze, nem éltek fedhetetlen életet, többször összezördültek a hatóságokkal, de eleinte kisebb balhékat lehetett a számlájukra írni, például közlekedési kihágásokat és kocsmai bunyókat. 
Azonban a későbbiekben eljutunk arra a pontra is, ahol az ártalmatlan dorbézolásokat felváltják a sötétebb ügyletek is. 



A Motorosok legnagyobb erénye az, hogy a történet mellett a főszereplő karakterek hátterét is árnyalja. Itt nincsenek egyértelműen jó vagy rossz figurák, igazából mindenki a szürke zónában mozog. Emellett a téma sincs elbagatellizálva, hiszen az adott szubkultúra sötétebb oldalai mellett olyan eszmék is felsejlenek, mint a közös szenvedély csapatformáló ereje és a bajtársiasság fontossága. 

Nichols tehát nem egy sokadik "felemelkedés-bukás" narratívára húzta fel a forgatókönyvet, sőt, mintha tudatosan kerülte volna azt, hogy munkáját egy sablonos gengsztertörténet ívével azonosítsák. A film kerüli a hatásvadász pillanatokat, nincsenek túlhúzott giccses momentumok, ezek helyett a visszafogottság dominál, legyen szó a cselekmény csúcspillanatairól, vagy éppen a különböző figurák prezentálásról. 

Az igényes forgatókönyv mellett a rendezői munkát is csak dicsérni lehet. A lassú tempó ellenére sose válik unalmassá a film, a három főszereplő kapcsolata is kellő mélységgel lett bemutatva, miközben a Vandálok mögötti életérzés (a száguldozás felszabadító ereje) átitatja az összes jelenetet.

Ezek után a színészekről is illik szót ejteni, hiszen a végeredmény közel sem lenne ilyen erős, ha nincsenek olyan tehetségek, mint Comer, Hardy vagy éppen Butler. Egytől egyig fantasztikus teljesítményt nyújtanak, hiszen túlírt dialógusok és hatásvadász reakciók helyett a legtöbb esetben a tekintetükkel és más apró rezdülésekkel voltak kénytelenek komplex érzelmeket közvetíteni. 


Az ő hármasuk jelenti a film motorját és szerencsére egy rossz szó sem érheti teljesítményüket. Rajtuk kívül azonban még olyan nevekkel találkozhatunk, mint Boyd Holbrook, Michael Shannon vagy éppen Norman Reedus. Nekik ugyan kevesebb mozgásteret biztosít a sztori, mint a fő triónak, ennek ellenére nincs elpazarolva a tehetségük, hiszen az ő figuráik is bőven többek két dimenziós töltetlékeknél.

Technikai téren se érheti panasz a Motorosokat, az operatőri és a vágói munka is követi azt a visszafogott stílust, ami a forgatókönyvet, a karaktereket és a rendezést is jellemzi. 

Negatívumként két dolgot tudnék felhozni. Az egyik a játékidő, mivel ez a több évet felölelő történet talán megérdemelt volna még minimum fél órát, hogy kissé jobban átlássuk a Vandálok működését. Ebben a formában sincsenek elmaszatolva az események, de bizonyos aspektusok részleteit talán aprólékosabban is fel lehetett volna tárni.

A másik probléma, az a sztori aránytalansága. Viszonylag sok jelenet játszódik " az ártatlan" szakaszban, hogy aztán a banda felhígulása és sötét utakra tévedése már jóval kevesebb teret kapjon. 
De ez igazából csak szőrszálhasogatás.  



Az összkép egy rendkívül megkapó dráma, kiváló hangulattal, erős rendezéssel és fantasztikus alakításokkal. 

Nem gondoltam volna, hogy egyszer látok egy kellően érzelmes és elgondolkodtató filmet olyan macsókról, akik szabadidejükben vakulásig piálnak és ész nélkül száguldoznak. De Jeff Nichols megcsinálta, és nem is akárhogy!

( A Motorosok június 20-tól a hazai mozik műsorán!) 

Streamingstar: 8 star


0 Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

Összes oldalmegjelenítés