A Fehér Ház vízszerelői című mini-sorozat az HBO Max egyik legújabb alkotásai közé tartozik, amely a Watergate-botrány szatirikus feldolgozása is egyben: Nixon elnök politikai szabotőreinek és a Watergate értelmi szerzőinek, E. Howard Huntnak és G. Gordon Liddynek a történetét meséli el, akik véletlenül megbuktatták az elnököt, akit oly buzgón próbáltak megvédeni. A sorozatban olyan sztárok szerepelnek, mint Woody Harrelson, Justin Theroux, Lena Headey, Kathleen Turner, Judy Greer, és még sokan mások, akik hitelesen és humorosan formálják meg a Watergate-botrány szereplőit.
A sorozat David Mandel rendezésében készült, aki korábban olyan sikeres vígjátékokat jegyzett, mint a Veep vagy a Seinfeld. Egy szórakoztató és tanulságos sorozat, amely a Watergate-botrány újra értelmezését kínálja a nézőknek, és nemcsak a politikai korrupcióra és a hatalommal való visszaélésre világít rá, hanem a '70-es évek Amerikáját is megidézi a fényképezés, a zene, a jelmez és a díszlet segítségével. A sorozat tavaly május 2-án debütált az HBO Maxon, és nagy sikert aratott a kritikusoktól és a közönségtől egyaránt.
A Watergate-botrány egy amerikai politikai botrány volt, amely Richard Nixon elnök lemondásához vezetett 1974-ben. A botrány akkor kezdődött, amikor 1972-ben öt férfi betört a Demokrata Párt irodájába a washingtoni Watergate Hotelben, és lehallgató készülékeket akartak elhelyezni. A betörők kapcsolatban álltak Nixon kampánycsapatával és a titkosszolgálatokkal. A nyomozás során kiderült, hogy Nixon és közvetlen munkatársai megpróbálták eltussolni az ügyet, és akadályozták a vizsgálatot. A sajtó és a kongresszus nyomására Nixon végül lemondott, mielőtt vádeljárást indítottak volna ellene. A botrány rámutatott a politikai korrupcióra és a hatalommal való visszaélésre, és megváltoztatta az elnöki intézmény megítélését.
A Fehér Ház vízszerelői című mini-sorozat tehát a Watergate-botrány kulisszái mögé kalauzolja a nézőket, és egy szatirikus szemszögből mutatja be az eseményeket. A sorozat főszereplői Nixon elnök politikai szabotőrei, E. Howard Hunt és G. Gordon Liddy, akik a Pentagon-iratok szivárogtatójának leleplezésére indítanak egy titkos műveletet, amelynek során többek között a Demokrata Párt irodáit is lehallgatják a Watergate Hotelben. A sorozat fő mozgatórugója a két férfi vak elkötelezettsége Nixon iránt, és az a téves elképzelésük, hogy azzal, hogy megpróbálják megvédeni az elnököt, valójában a nemzet érdekét szolgálják. A sorozat bemutatja, hogy a két "vízszerelő" kormányügynök milyen abszurd és komikus helyzetekbe keveredik, és hogyan buktatják meg véletlenül az elnökséget, amelyet oly buzgón próbáltak védeni.
A színészeknek nem volt könnyű feladat a Watergate-botrány szereplőinek megformálása, hiszen olyan valós történelmi személyeket kellett eljátszaniuk, akikről sokan már kialakították a véleményüket. A színészeknek nemcsak a külső hasonlóságot kellett megteremteniük, hanem a belső motivációikat és konfliktusaikat is átéreztetniük a nézővel. Emellett a színészeknek meg kellett találniuk az egyensúlyt a dráma és a komédia között, hiszen a sorozat szatirikus hangvételű, de nem akarták elbagatellizálni a Watergate-botrány súlyát és következményeit. A színészeknek tehát kihívást jelentett a karakterek hiteles és humoros ábrázolása.
Úgy vélem teljesen megbirkóztak a feladatukkal. A színészeti alakítások kiemelkedők lettek, és hozzájárultak a történet szatirikus hangulatához is. Woody Harrelson és Justin Theroux remekül hozzák a két vízszerelő, E. Howard Hunt és G. Gordon Liddy karakterét, akik vakon hűségesek Nixon elnökhöz, és mindenféle furcsa és veszélyes akcióba keverednek. A kettejük közti kémia egyszerűen zseniális és jól érződik a két férfi ellentétes személyisége: Hunt a tapasztalt és cinikus veterán, Liddy pedig a fanatikus és különc újonc, érdekes politikai nézettel. A sorozatban szereplő többi színész is hitelesen alakítja a történelmi személyeket, például Lena Headey, aki Dorothy Huntot, E. Howard Hunt feleségét játssza, aki nemcsak a családját, hanem a CIA-t is irányítja. Lena tökéletes összhangban vezeti a családját és férje karrierjét is. A sorozat színészei tehát nemcsak meggyőzően adják vissza a Watergate-botrány szereplőinek külső jegyeit, hanem a belső motivációikat és konfliktusaikat is átéreztetik a nézővel - és ezekkel a jellemzőkkel teszik a sorozatot nagyon hangulatossá.
A Fehér Ház vízszerelői című sorozatban a fényképezés és a zene is fontos szerepet játszik a történet elmesélésében és a hangulat megteremtésében. A szinte remek fényképezés a '70-es évek Amerikáját idézi meg, a színek, a fények és az árnyékok segítségével. A kameraállások és a vágások is dinamikusak és változatosak, amelyek kiemelik a vízszerelők akcióit és a politikai intrikákat. A zene pedig a korabeli slágerekkel és a Jeff Cardoni által komponált zenével egészül ki, amelyek illeszkednek a jelenetekhez és a karakterekhez. A zene hol feszültséget, hol humorérzéket, hol pedig drámai hatást kelt. A fényképezés és a zene tehát összhangban van a sorozat szatirikus stílusával, és hozzájárul a Watergate-botrány újszerű és szórakoztató feldolgozásához.
A sorozat David Mandel igazi munkája, aki korábban olyan sikeres vígjátékokat jegyzett, mint a Veep vagy a Seinfeld. Mandel remekül ötvözi a drámát és a komédiát, és egy szatirikus hangvételű sorozatot tett le az asztalra, amely a Watergate-botrány abszurditását és komikumát is zseniális összhangban mutatja be. Mandel nemcsak a vízszerelők akcióit és a politikai intrikákat teszi izgalmassá és humorossá, hanem a karakterek belső világát és konfliktusait is jól ábrázolja. Mandel a forgatókönyvírókkal együtt alaposan kutatta a történelmi eseményeket és szereplőket, de nem féltek elrugaszkodni a valóságtól, ha az a szatíra érdekében szükséges volt. Mandel tehát egy ügyes és eredeti rendezést hozott létre, amely a Watergate-botrány újra értelmezését kínálja a nézőknek.
A mini-sorozat mondanivalója és konklúziója szerintem az, hogy a Watergate-botrány nemcsak egy politikai skandalum volt, hanem egy olyan esemény, amely megváltoztatta az amerikai társadalom és a világ nézőpontját az elnöki intézményről, a hatalomról és a korrupcióró. A sorozat azt mutatja be, hogy Nixon elnök és emberei milyen messzire voltak hajlandók elmenni a politikai ellenfeleik lejáratása és a saját érdekeik védelme érdekében, és hogy ez milyen súlyos következményekkel járt nemcsak számukra, hanem az egész országnak és a világnak is. A sorozat azt is bemutatja, hogy a Watergate-botrány nemcsak Nixon elnök bukását eredményezte, hanem egy új korszak kezdetét is, amelyben az elnöki hatalom korlátozottabbá és átláthatóbbá vált, a sajtó és a közvélemény pedig kritikusabbá és bizalmatlanabbá. A sorozat tehát egy szatirikus formában, de komoly üzenettel tárja elénk a Watergate-botrány történetét, és arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk a politikai korrupció és a hatalommal való visszaélés veszélyeiről.
Sajnos a sorozat nem tervez több évadot - legalábbis egyelőre nem, hiszen a történet lezárult a botrány kirobbanásával és Nixon elnök lemondásával. A sorozat alkotói és színészei sem jeleztek semmilyen szándékot egy második évad elkészítésére, hiszen a sorozat egy egységes egészként készült. A sorozat tehát nem rendelkezik második évaddal, és nem is várható, hogy lesz.
Streamingstar: 8 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése